kendo

Itt az ideje annak, hogy a kedves olvasó, akinek gyereke egész nap a gépen lóg, és nem hajlandó sportolni - ragadja nyakon az örököst és vigye le a Marcibányi téri dojo-ba.  Mutasson előtte neki esetleg egy-két Kuroszava-filmet, vagy meséljen a legendás japán fegyelemről. Kendózni menő, bárki utánafordul a Szél Kálmán téren karddal edzésre sétáló fiataloknak.  A sport jövője - mint a többi amatőr sportág sikerei is - az utánpótláson múlik. Itthon adott a tapasztalat, csak át kell venni.  Magyarok egy időben a világ élvonalába tartoztak kendóban, nincs akadálya annak, hogy egy mai gimnazista néhány év alatt jelentős nemzetközi versenyen szerepeljen. Többek között erről is beszélgettünk Bárány Tiborral (7.dan) egy néhány napja lezajlott világbajnokság apropóján.

​

- A közelmúltban tért haza a válogatott Koreából. Hogy értékelnéd a csapat szereplését?

Bárány Tibor (7.dan): Egy nagyon hosszú felkészülési időszak után utazott ki a csapat, minden okunk megvolt az optimizmusra: hasonló versenyeken, nemzetközi megmérettetésen már kétszer végzett magyar csapat a harmadik helyen. Komoly várakozásokkal, jó alappal ment ki a csapat, bízva abban, hogy ismét dobogóra kerüljünk. A sorsolás is szerencsés volt, Tajvannal és Portugáliával hozott össze bennünket. Ez a két csapat nagyjából velünk egyenrangú, Tajvan már ért el jó eredményt nemzetközi szinten, Portugália még nem. Úgy számoltunk, hogy mindkét csapatot, egyiket kicsit, a másikat kicsit jobban sikerül majd megvernünk. Sajnos, ez csak álom marad, Tajvannal döntetlenre végeztünk, és a portugálok ellen sem sikerült a tervünk, így a csoportmérkőzések elején kiesett a magyar válogatott. 

- Lehetett volna jobb, erősebb csapattal kiutazni?

- Nem, a magyar kendo jelenleg legjobb, legtechnikásabb vívói voltak a csapatban. 

- Akkor mi állhat a várt siker elmaradásának hátterében?

- Mindenkinek megvan erről a maga olvasata. Az enyém az, hogy nemzetközi szinten lezajlott egy generációváltás a kendóban, de ez Magyarországon elmaradt, hiányoznak a fiatal tehetségek. Itthon nagyobb hangsúlyt kellene az utánpótlás nevelésérere fordítani. A legjobb kendósainknak is hiányzik a megmérettetés, amit egy fiatalabb gárda tudna biztosítani. Ma összesen háromszáz ember kendózik Magyarországon, ez meglehetősen kevés. 

- Tavaly Budapest rendezte meg a kendo Európa-bajnokságot. Ennek ellenére kevesen vívnak.

Ha a kedves olvasónak van iskoláskorú gyereke,aki folyamatosan a gépen lóg, és nem hajlandó

- Nincsenek ilyen összefüggések, egy ilyen rangos esemény megrendezésétől még nem lesz erősebb egy sportág. A magyar kendo az összes amatőr sportág rákfenéjével küzd: egyszer fent van, egyszer lent. Sok múlik a szerencsén, és sok a belerakott pénzen, vagy annak hiányán.

- Van esélye a kilábalásnak?

- Persze hogy van. Vissza kell menni az alapokhoz. Hihetetlenül nagy az a tudásbázis, ami az elmúlt évtizedekben felhalmozódott a magyar kendóban, és mindez arra vár, hogy valakinek át lehessen adni. Ehhez kellenek, kellenének a fogékony fiatalok.  

- Te bíró voltál ezen a vébén Koreában, ezt is nevezhetjük a magyar kendo sikerének. Hogy kerültél ebbe a pozícióba?

Ez egy hosszú folyamat eredménye, sokszor bíráskodtam külföldön, eljártam bírói szemináriumokra, és ez egyik ilyen eseményen választottak ki. Kellett hozzá az egyéni kitartás, és hogy jelen legyen az ember a nemzetközi versenyeken. Ezen a vb-n én voltam a legfiatalabb bíró, és annak alapján kerültem a döntőben is ítélők közé. Ez - szerénytelenség nélkül - elég nagy dolog, büszkék lehetünk rá. 

A második zebegényi főnixes táborom látszólag ugyanolyannak ígérkezett, mint az első. Ugyanott, ugyanannyi ideig, ugyanúgy, többnyire ugyanazokkal az emberekkel, többnyire ugyanazokat a gyakorlatokat ismételve. Persze mindez szorozva hattal, mert hat napig voltunk együtt. A különbség mégis óriási volt.

Egy éve még melegítőben a sor végén gyakoroltam az alaplépéseket és a legegyszerűbb vágásokat, most már középen, páncélban a tavalyi alapokra épülő technikákat. Mivel mozgalmasabbak voltak az edzések, a hat napot nagyjából háromnak éreztem, és nem csak én voltam ezzel így. Azt mondják: az idő gyorsabban telik, ha van mit csinálnod.

Egyedül nem lehet kendózni, ez volt az első lecke, amit a kezdetekkor megtanultam. Gyakorolni persze lehet, csak közel sem lesz annyira hatékony, hiszen nem látjuk meg a hibáinkat, és egyedül soha nem fogjuk pontosan tudni, hogy éppen hol tartunk.

Hogy egy év alatt mennyit fejlődött a társaság, egy olyan ember igazán látja, aki mondjuk évente egyszer látja kendózni a klubtagokat. És a zebegényi táborban velük edz egy ilyen ember: ő Axel Diebold, 5. danos francia egyéni bajnok.

Nem mintha nem lett volna eleve két árgus szempár, aki figyelt minket! De volt:Az edzéseket megtervező, és a tábort vezető Gasparin Szabolcs (5. dan), aki nem mellesleg vendégmesterünkkel együtt tanult Japánban, a legendás tokiói Kokushikan Egyetemen, valamint a klubvezető, Bárány Tibor (7. dan) személyében.

A főnixes táborban minden évben volt néhány külföldi vendég, azonban idén tényleg nemzetközi edzőtáborrá váltunk. Vendégül láttunk svéd, litván , lengyel és persze francia kendóst is. Nagyon fontos volt látni, minden szinten, hogy mit is jelent a kendo más országokban.

Lehetetlen volt nem fejlődni. Nem véletlen, és megint nem csak szimpla udvariasság, vagy illedelmes lelkesítés volt az sem, amikor Axel a tábor végén úgy köszönt el a cirka negyvenfős csoporttól, hogy mindenki, akit 2013-ban és idén is tanított, érezhetően fejlődött, és tudja azt is, hogy akik először voltak itt idén, jobbak lesznek jövő augusztusig.

Tudta, hogy mit tettünk tavaly nyár óta – kendóztunk.

Horváth András

Fotó: Gubó Viktória 

guboviki.hu

Tóth Zoltánné

Ezen a hétvégén lesz az Amerikai Kendo Bajnokság (All US Kendo Championships), amely minden egyes amerikai kendo szervezetet, szövetséget érint. Az Egyesült Államokban ez a legnagyobb és legrangosabb kendo esemény, ahol minden amerikai kendo szövetség képviselteti magát.

A bajnokságot háromévenként, mindig a kendo világbajnokságot megelőző évben rendezi meg az Amerikai Kendo Szövetség. A tét óriási: az amerikai szövetség ugyanis itt választja ki a válogatott keretet az elkövetkezendő világbajnokságra. A keretet már évek óta elsősorban a Kalifornia ezen belül is a Dél-Kalifornia dominálja. A hétvégi bajnokság azért is érdekes lesz, hogy ezúttal sikerül-e más régiónak is beleszólni a versenybe.

Érdekesség az európai kendo szövetségekhez képest, hogy az Egyesült Államokban rengeteg kisebb-nagyobb szövetség létezik, és ezek ernyőszervezete az Amerikai Kendo Szövetség. A kendo klubok valójában a regionális szövetségek tagjai. Az óriási távolságok miatt ugyanis szinte kivitelezhetetlen, hogy a rengeteg kis klubot egy szervezet fogja össze, így alakult ki ez sokszínűség. Előfordul az is, hogy egy régión beül két szövetség is működik (pl. SCKO – Southern California Kendo Organization és SCKF – Sothern California Kendo Federation).

Az Amerikai Kendo Bajnokságra mindenki nagyon komolyan készül, mert az egyéni teljesítményeken felül minden versenyző a saját szövetségét is képviseli. A verseny hangulata is igen érdekes: a japán fegyelmezettség ötvöződik az amerikai lazább mentalitással.

Az Egyesült Államokban hagyományosan két erős régió van a keleti és a nyugati part. Itt találhatók a legerősebb kendo klubok a nagyszámú japán és koreai bevándorlóknak köszönhetően. A régiók között nagyon nagy a rivalizálás és ez a versenyen is szembetűnő.

Mindezek ellenére sok amerikai, aki ismeri az európai kendos viszonyokat, „irigykedve” tekint a mi Európa-bajnokságunkra, hogy nekünk évente lehetőségünk van számos nemzet legjobbjaival versenyezni. Ebben a tekintetben mindenképpen sokkal izgalmasabb a kendo Európa-bajnokság, azonban ne felejtsük el, hogy Amerika sokkal szorosabb kötelékkel csatlakozik a japán és koreai kendohoz. Egyrészről a kendo oktatás is korábban indult az Egyesült Államokban a japán bevándorlók révén, másrészről Nyugat- Európában ugyan találunk nagy létszámú japán közösségeket, akik nem csak cégük képviselőiként élnek a kontinensen, de Kelet- és Közép-Európában ez még nem jellemző.

Magyarként a versenyen

2005-ben abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy egy autóipari beszállító expat-jaként éltem Michigan államban, ahol edzettem és oktattam mint vendégtanár a Michigani Állami Egyetemen (Michigan State University). Hétvégenként Detroitba is ellátogattam egy japán iskolába, ahol Tagawa senseinél (akkor még 7. dan, de ma már 8. dan-ra sikeresen levizsgázott) edzettem. Rajta keresztül kaptam meghívást, hogy részt vehetek az Amerikai Kendo Bajnokságon.

Erre a versenyre „utcáról” nem lehet bejutni, éppen ezért a Magyar Kendo Szövetségből hivatalosan meghívtak három versenyzőt, hogy képviselje Magyarországot e rangos eseményen. Ebben a megtiszteltetésben addig csak Kanadának és Brazíliának volt része.

Sajnos az anyagi lehetőségek nem engedték meg, hogy magyar versenyzők ki tudjanak utazni, ezért csak egyedül indultam a versenyen. Természetesen a vendég kendosok külön kategóriában versenyeztek, ez volt az úgynevezett „Goodwill Category”. Ebben, minden zöld kártyával rendelkező szövetségi tag indulhatott, így volt jó pár amerikai válogatott is ebben a kategóriában.

Én magam egy kisebb magyar delegációval érkeztem a versenyre, és a magyar céges kollégák becsülettel szurkoltak, hogy minél jobb eredményt érjek el. Nagy örömömre egészen a döntőig sikerült eljutnom, ahol az akkori nito-s (két kardos) amerikai válogatott taggal, Itokazu-val kerültem össze. Hosszú vívás után a hosszabbításban egy ipponnal maradtam alul.

Természetesen a második hely miatt egyáltalán nem voltam elkeseredve, annak pedig különösen örültem, hogy Európából minket magyarokat hívtak meg elsőként az Amerikai Kendo Bajnokságra, és méltóképpen képviselhettem Magyarországot.

Bárány Tibor

Sándor Dubi is thecaptain of theHungarianNational Men’s KendoTeam. He wontheindividual European KendoChampionshipstitletwiceand wasalsothemember of the team atthe World Championships, where Hungary tookthe 3rd placeinthemen’s team competition. Thisyear, he willconduct a kendoseminarin Budapest, whichwill be heldafterthe21st Budapest SakuraCup.

When and whydidyou start practicingkendo? 

My dad took me to the first training because I always enjoyed playing with swords. They thought it will be good forme. Well, it was a good decision. I’m still grateful for it.

Your brother is also a successful competitor. How does it feel to practice and go to the competitions wit hhim?

I always enjoyed working to get her with Attila, and have always been proud of him. Our personalities are really different, so our style in kendo is different as well. I’m really happy that he could find his own style. People don’t eventhink about how difficult it is, when you have to find your own way when you are young.

Do you?

Youk now, we could have said, that ’I’d rather play football because I don’t want to go to thehard and strict kendo practice…” – and in this case, I’m not talking about my brother. I’m sure it’s a good feeling that you are always there for eachother… Of course it is! I’d mention two specific things: the first is that before goingt o a competition we always gather in our parents’ house. The other is that during competitions I always have the feeling that I’m on thes hiaijou with him, and the other way around. It’s interesting, and pretty hard to explain. In most of the cases, when I fight him, I know what he is planning to do, However, last time, at the National Championships there was a moment when we were standing still. It took quite a long time actually. I think that wast he first time when wedidn’t know any thing about the other’s plans. I really enjoyed that moment. I believe our kendo has improved.

Has your attitude to wards competiong changed any thing during the years?

As a child you aim to win a lot of medals and trophies. I wasn’t really successful in this, I think I was a latebloomer. I started to have results in the age of 19-20. I always got mad if I lost, and I blamed my self. The will in me is still really strong, but I learned how to deal with lost matches. Kendo teaches us to practice and develope our selves until the end of our lives, doesn’t it.

Who are the people o rwhat are the influences that made you develop during the years?

I could say my parents, my companions, my friends or the sense is who helped me a lot. As a competitor the most important thing forme is stamina. As I’ve said I learned a lot from the experiences when I lost. Of course you can only learn from these after wards. When you lose, first you only feel like you are tired of thew hole thing. Even if you have been working your really hard, some how you can’t succeed. In these cases you need a lot of strength to go to then exttraining and keep pushing even harder. This was thething, who made me develop: I transformed the disappointments in to energy.

What do you think, why is the Budapest Sakura Cup important for beginner kendokas?
Beginner sor the little more experienced kendokas could me a sure their skills in this competition a tequeal level. Thanksfor Tibor Bárány the tournament has be come international.

Why is it special this year?
This year, there’s a seminar after the competition, what I would recommend to all the competitors and even for thenon-competitors as well.

You will lead the seminar. What are you going to concentrateon?

Since beginner and experienced kendokas will alsotake part atthetraining, I would like to start with the basics. Later on we will move on to the shiai techniques, performed by the Hungarian National Team. In the end, we will have jigeiko. The most importantaim is to share our experience and to help the participant sin their development.

The European KendoChampionshipwill be heldinApril. What do you think about the team’s condition?

Of course our aim is towin in every cathegories. If it wouldn’t be there’d be no point of we aring the national team’s out fit. I’m sure that every single teammate of mine thinks the sameway. I think the preparations were going really well.

What are your plans after the EKC?

We will continue the preparations for the World Championships. This year’s EKC is a really important stop forus. We can mea sure our skills, and see what we need to develop. Most of us will stop competing after the WKC, so we also have to find then extgeneration for the team.

Czimbalmos Mercédesz

Dubi Sándor a magyar kendó válogatott csapatkapitánya. Kétszeres Európa-bajnok, az Olaszországban megrendezett 15. Kendó Világbajnokságon csapatban harmadik helyezést ért el. A Budapest Sakura Kupán, 2014. március 22-23-án szemináriumot tart a fiatal kendókáknak.

Mikor és miért kezdtél el kendózni?
Apukám vitt el az első edzésre, mert eléggé igényeltem a mozgást, tele voltam energiával. „Kardozni” meg szerettem, így azt gondolták, ez megfelelő lesz nekem. Jó döntés volt, köszönöm nekik.

Testvéred, Dubi Attila hozzád hasonlóan eredményes versenyző. Milyen érzés vele együtt megjelenni a versenyeken és nap mint nap együtt edzeni?
Attilával mindig nagyon élveztem a közös munkát, nagyon büszke voltam rá kicsiként is és most is. Mi nagyon különbözők vagyunk, ezért a kendónk sem hasonlít szinte semmiben. Örülök, hogy sikerült megtalálnia a saját stílusát, sokan nem is gondolnák, milyen nehéz dolog ez olyan fiatalon, mint amikor nekünk kellett.

Hogy érted azt, hogy kellett?
Tudod, gyerekként mondhattuk volna azt is, hogy „én inkább focizom, és nem megyek a szigorú és nehéz kendó edzésre”...sokak meglepetésére volt ilyen is, és most persze nem az öcsémről beszélek.

Gondolom, jó érzéssel tölt el, hogy mindig ott vagytok egymásnak…
Természetesen az. Talán két dolgot emelnék ki: az egyik a nagy versenyekre való indulások előtti pillanatok otthon a szüleinkkel, a másik, hogy csapatversenyeken sokszor olyan érzésem van, mintha ott lennék vele a pályán és fordítva. Érdekes érzés ez, nehéz elmagyarázni. Az esetek 90%-ban előre tudom, mit fog csinálni, és szerintem ő is így van velem. A legutóbbi Kendó Országos Bajnokságon volt egy különös pillanat: egymás ellen vívtunk, mindketten megálltunk és nem mozdultunk elég hosszú ideig. Életünkben először akkor nem tudtuk a másikról, hogy mire is készül. Nagyon élveztem azt a pillanatot. Szerintem ez jelenti azt, hogy fejlődünk.

Az évek során hogyan változott a versenyzéshez való hozzáállásod?
Gyerekként azért kendózol, hogy sok versenyt nyerj, kapj érmeket és kupákat. Nekem ez nem annyira ment, nyertem is meg nem is. Azt hiszem, későn érő típus voltam. 19-20 éves koromban aztán kezdtek jönni az eredmények. Persze ha vesztettem, rosszul érintett, mérges voltam magamra. Most is nagyon erős bennem a nyerni akarás, de megtanultam veszíteni is. Sokszor abból, hogy nem nyersz, többet tanulhatsz, mint egy győzelemből. Hiszen mire is tanít kendo? Életünk végéig tudunk gyakorolni és fejlődni.

Kik azok az emberek, vagy mik azok az impulzusok, amik előrébb vittek az évek során?
Sorolhatnám a szüleimet, a társaimat, a sok mestert, akik segítettek nekem. Versenyzőként azonban nekem a legfontosabb a kitartás. Ahogy mondtam, sokat tanultam olyan versenyekből, amikor kiestem és nem értem el eredményt. Persze ezekből csak később lehet tanulni, akkor és ott nem. Akkor és ott azt érzed, hogy eleged van az egészből. Hiába köpöd ki a tüdőd az edzéseken, hiába a sok fájdalom és fáradtság, valamiért mégsem sikerül. Ilyenkor rengeteg erő kell, hogy lemenj a következő edzésre és ott folytasd, ahol abbahagytad, csak még keményebben. Engem ez vitt előre, hogy kitartó voltam és ezeket a csalódásokat átalakítottam energiává.

Mit gondolsz, miért fontos a Budapest Sakura Kupa kezdő kendokák számára?
A kezdő és haladó kendokák ezen a versenyen igazán felmérhetik képességeiket a hasonló szinten lévő társaikkal szemben. Ráadásul a verseny nemzetközivé nőtte ki magát Bárány Tibor szervező munkájának köszönhetően.

Mitől lesz különleges az idei Budapest Sakura Kupa?
Idén a versenyhez edzőtábor is kapcsolódik, ami minden versenyző és nem versenyző kendós társamnak ajánlok figyelmébe. Ezen kívül a Budapest Sakura Kupa teljes bevétele a magyar kendó válogatott idei Európa-bajnoki szereplését támogatja.

A versenyt követő edzőtábort te vezeted. Mire helyezed a hangsúlyt?
Mivel kezdő illetve haladó kendósok vesznek részt ezen az edzésen, ezért délelőtt az alapokkal foglalkozunk, délután pedig a versenyzésről szeretnék pár gondolatot megosztani, amiket a válogatott tagok fognak bemutatni. A végén pedig közös vívással zárunk. A legfőbb cél az, hogy sikeresen megoszthassuk tapasztalatainkat, és ezzel segítsük a résztvevők fejlődését.

Április 11-13-án Kendó Európa-bajnokság Franciaországban. Hogy látod, milyen állapotban van a válogatott?
Természetesen a célunk nem lehet más, mint nyerni, minden kategóriában. Ha nem ez a cél, felesleges bárkinek is a válogatott melegítőt magára vennie. De biztos vagyok benne, hogy ezt minden csapattársam így gondolja. A kilátások, nos, az már más tészta. Soha nem szoktam jósolgatni vagy ígérgetni, de egy dolgot biztosan tudok: ez egy nagyon jól sikerült felkészülés, tiszta lelkiismerettel indulhatunk útnak áprilisban.

Mik a válogatott céljai az EB utánra?
Úgy gondolom, folytatjuk a felkészülést a 2015-ös világbajnokságra, mert Franciaország egy nagyon fontos állomás lesz nekünk, ahol felmérhetjük, hol tartunk most, mik a hiányosságaink. Ezen kívül a másik fontos feladat, hogy megtaláljuk azokat a potenciális embereket a csapatba, akik majd a jövőben át tudják venni a stafétát, mert a VB után a csapat nagy része befejezi a válogatott szereplést.

Czimbalmos Mercédesz