kendo

2012.október 27-28-án rendezték meg a XIX.Iaido EB-t az Egyesült Királyságban Stevenegben. A magyar csapat III. helyezést ért el.

Az Iai EB versenyeken kategóriánként két főt lehet indítani, az országokat képviselő csapatversenyen pedig 3+1 fő tartalék indulhat, és a versenyzők danjainak összege nem lehet több, mint 10.

A hazai csapat a következő volt:
Kovács Balázs 1.Dan egyéni kategória
Budavári Anita 2.Dan egylni kategória
Morvay Gyula 2.Dan egyéni kategória
Vass Gergely 3.Dan egyéni és csapat kategória
Varga Zoltán 3.Dan egyéni és csapat kategória
Stadler Gyula 4.Dan egyéni és csapat kategória
Hábermajer Gábor 5.Dan egyéni kategória

A delegáció vezetője Hábermajer Gábor, a szakmai felkészítő pedig Mihalik Hunor volt, aki az Európai Kendo Szövetség bírói felkérésének eleget téve vett rész az eseményem immáron második alkalommal.

A szakágvezető Mihalik Hunor véleménye szerint az eredményesség már hosszú évek óta érlelődött, hiszen a megelőző EB-ken is versenyzőink csak egy zászlóval kaptak ki a későbbi dobogósoktól. Ehhez kiemelkedően hozzájárult a már hetedik éve az Össz- Japán Kendo Szövetség által hazánkba delegált Yamasaki mester őszi tábor alatti felkészítése, illetve a csapattagok összeszokottsága, rutinja járult hozzá.

Az első napon az egyéni versenyek voltak.

Egy iai versenyt a következő képen kell elképzelni: egymás mellet két, 3x7m-esre kimért piros és fehér páston két versenyzőnek 3 vagy 5 db azonos formagyakorlatot kell bemutatnia. Velük szemben ül három bíró, akik a fehér vagy a piros zászlót egy adott vezényszóra egyszerre felemelve hozzák létre a döntésüket, attól függően, hogy kit látnak jobbnak. Természetesen egy adott időn belül kell a gyakorlatokat elvégezni, attól függően, hogy három vagy öt gyakorlatból áll a párharc. Aki túllépi az időkorlátot, az veszít. Amelyik versenyzőnek több zászlója van, az nyer!

A magyar csapatból két versenyző még a poolból sem tudott kijutni, és a többség is már az első körben „elvérzett”. Még az egyéniben eddig jól szereplő két reménységünknek Hébermajer és Vass-nak sem sikerült kézzelfogható eredményt elérni. Vass az egyenesben előnyerő volt, de a német iaidoka egy zászlóval nyert, míg Hábermajer a Belga Kanto után már csak az ugyancsak belga Simonini-tól kapott ki szintén egy zászlóval, aki bronzéremmel zárta a versenyt. Némi vigaszul szolgált Budavári Anita „Küzdőszellem díja”, amit amolyan „4. helynek” lehet elképzelni.

Az első nap záró eseménye a hagyományos Búcsúparti volt. A programon Mihalik Hunor a csapattal együtt búsulás helyett a felejtésre adta a fejét egy két pohár erejéig, aminek meg is volt a másnapi eredménye. :)

Második nap a csapatversenyé volt: 21 ország jelentkezett, amely az eddigi legnagyobb volt az európai Iaido Bajnokságok történetében.

A csapatverseny ugyan olyan módon működik, mint az egyéni csak itt a 3 csapattag egyéni eredményeit adják össze. Mind a két csapatnak ugyan azt a 3 formagyakorlatokat kell bemutatni, olyan értelemben, hogy az első, második és harmadik versenyzőpárnak is más-más gyakorlatokat kell elvégeznie.

A magyarok a tavaly érmes hollandokkal és a még „kezdőnek számító” portugálokkal voltak egy poolban. Itt az volt a tét, ha elsőnek kerüljünk ki, mert akkor előnyerőként várhattuk a folytatást. Ha ott is nyerünk, akkor már a dobogós helyért küzdhetünk tovább. Mint kiderült a csapat nem igen számolgatott és kalkulált: az elmondások szerint a „gőzhenger” taktikát vetették be, és mire észbe kaptak már a finneken is túl voltak és az elődöntőben a németekkel álltak szemben.

Az elődöntőben az első meccset 3:0-ra vesztettük elsősorban „pontatlanság” miatt. Ezt iaiban úgy kell elképzelni, hogy a katana pengéjének bizonyos helyzetekben 45 fokot kell bezárni, és ha ez mondjuk 5 fok eltérést mutat (ami pár centiméternyi karmozdulatnak felel meg) akkor ez már baj lehet, ha az ellenfél ugyanezt viszont tartani tudja. Varga Zoltán első formagyakorlatának horizontális és vertikális vágása elsöprő különbséget mutatott nemcsak a dinamizmusa miatt, de a mögötte érezhető tapasztalat és elmélyültségben is, ami egyébként teljesen átitatta az egész magyar csapatot.

Sajnos a bírók inkább a külsőségekre adtak és nem súlyozták eléggé a gyakorlatok mélységét. A második emberünk Stadler Gyula is lehengerlő dinamizmussal és energiával vágott bele gyakorlataiba, de sajnos egy zászlóval kikapott. Vass Gergő volt az utolsó, aki az egyéniben már aranyérmet szerzett versenyzővel szemben egy zászlóval veszített és nagyon kimért erőteljes hangulatban harcolt. A csapatbajnokságot a németek nyerték, úgy, hogy az elmúlt két év EB-győztes belgákat is legyőzték.

XIX. Iaido EB Csapatverseny eredménye:
I. Németország
II. Belgium
III. Magyarország és Svédország

Első alkalommal vettünk részt mi, Főnixes versenyzők a Belgrád Kupán. Kufler Márton és Korbély László társaságában utaztam, és meg kell mondanom őszintén igen kellemes meglepetésben volt részünk.

A verseny színhelyén hirtelen az volt az érzésem, mintha mini EB-re érkeztünk volna. A felhozatal különösen ahhoz képest volt meglepő, hogy pár évvel ezelőtt a szerb kendo még igencsak gyerekcipőben járt, most viszont abszolút kitettek magukért a szervezők.

A szokásos versenyszervezői bénázásoknak nyoma sem volt. Mindig volt szalag, tudtuk, ki mikor, következik, figyelmeztetés nélkül a versenyzőket nem tették át az egyik pályáról a másikra, nem volt kicsi a shiaijo (pálya), nem is beszélve arról, a gyakran előforduló hibáról, hogy a versenyzők a pálya melletti részt átjárhatatlan dzsungellé változtatják felszereléseikkel.  

A verseny színhelye egyébként olyan stadion volt, amelyben első osztályú kézi- és kosárlabda-mérkőzéseket tartanak, így volt normális nézőtér, ahol versenyzők kényelmesen letelepedhettek, vagyis csak az álldogált a pálya közelében, akinek valóban dolga volt.

Minden pályához két szalagozó tartozott: egyik a fehérekért felelt, a másik a pirosakért, a verseny állását és a következő vívásokat négy nagy tévéképernyőn lehetett követni.

Érdemes hangsúlyozni, hogy a versenyzők dolgát is nagyban megkönnyítő szervezés az egész verseny hangulatát is egészen megváltoztatja, mindenki nyugodtabb, koncentráltabb és jókedvű, hiszen kizárólag a vívásra kell figyelnie.

Az is elképesztő teljesítmény, hogy egy olyan kis kendo klub, mint a Makoto  Kendo Klub Beograd, képes elérni, hogy kétszáz versenyző nevezzen Európa minden részéből. Voltak szerbek, görögök, macedónok, franciák, olaszok, németek, románok, horvátok és persze mi magyarok – csak a felnőtt mezőnyben 120 induló neve szerepelt a táblán. Ez számomra az elődöntővel együtt öt vívást jelentett, (közülük egy jodanos) ráadásul úgy, hogy a táblázatba előnyerőnek lettem besorsolva.

Érdekes megfigyelni és más versenyzők is így látták, a kendo színvonala ugrásszerűen emelkedett az elmúlt években. Nem nagyon láttam szenvedős, hosszan elnyúló vívásokat, ahol kegyelemből ítélnek ippont az egyik fél javára, sőt, a verseny nagy esélyeseként számon tartott, kétszeres Európa Bajnok Fabrizio Mandiának is komoly akadályokkal kellett szembenéznie. Nem egy vívása torkollott encsóba, a döntő is csak egy hajszálon múlt, vagyis mindenki a versenyre a lehető legjobb formában érkezett.

A szerbek és a nagy meglepetést okozó macedónok hatalmas lelkesedéssel vívtak, és nehéz volt megvágni őket, és a hazai elvárások, illetve az időnként skandálásba forduló bíztatás azonban egyszer sem fordult ellenségeskedésbe – a verseny baráti légköre a már-már fatalista győzni akarás ellenére is sértetlen maradt.

A versenyzésre persze feltette a koronát a kiváló bíráskodás: 7. és 6. danos mesterek íteletei után nem nagyon maradt a bírói döntéssel elégedetlenkedő versenyző. A sok jó meccstől feltüzelve a díjkiosztó után a mesterek is kardot ragadtak, és a küzdelem folytatódott a jigeikoval.

Szegőfi Ákos

A szerző a versenyen a  3. helyen végzett. -  szerk.

A 4. Dan egyike azon ritka fikciós filmeknek, amelyek a kendóról szólnak. A film annyira európai értelemben tesz fel kérdéseket, hogy a film bemutatóján részt vevő japánok nem is nagyon értették hopgy miről szól. Ki a nagyobb ellenfél, a veled szemben álló fegyveres, vagy a benned rejlő gondolkodó ember.