kendo

A hétvégén, Belgrádban vettünk részt az idei Nemzetközi Belgrád Kupán, ahol közel tizenhét nemzet gyült össze. Mi, magyarok olyan eredményeket értünk el, amelyek minden várakozást felülmúltak, és elgondokoztam, vajon mi kell ahhoz, hogy ez lehetségessé váljon.

Ha egyszerűen akarnám megközelíteni a kérdést: sok-sok-sok munka. Kitartás. De, vajon elég ez? Azt látom, hogy ez mindössze csak egy eleme a bonyolult szimbiózisnak. Kell a kendóka, akinek van kitartása, aki nem adja fel félúton. Kell az, aki irányítja a kendóka felkészülését, vezeti az úton. Kellenek az edzőtársak és kell egy klub, ami biztosítja azt a keretet, amelyben ez az egész műhelymunka zajlik – nap-nap után, hétről-hétre, hónapról-hónapra, évről-évre, hogy aztán elmenjünk egy nemzetközi versenyre, magyarok, és megmutassuk, hogy amit csinálunk, az igen is megállja a helyét Európában.

Ékes bizonyítéka ennek a belgrádi eredmény. Tiszteletet érdemel az az edzői munka, az a hozzáállás a kendókák részéről, aminek a nyomán mindez megvalósulhatott. A kulcsszavak, amik megfogalmazódtak bennem, amelyekről úgy gondolom, hogy lehetővé tették és teszik az eredményességünket, miközben a pálya széléről néztem a csodát: Tervezés, következetesség, módszeresség, szakmai felkészültség, nyitottság az új befogadására. Úgy gondolom, hogy ha e mentén haladva kezdődik a felkészítése egy kendókának már a kezdetektől, úgy válik lehetségessé mindaz, ami Belgrádban történt. 

Köszönet érte, hogy ott lehettem és együtt örülhettem veletek a sikereiteknek!

Junior A (10-12 évesek)

2. Küttel Márton (MJKK)

Junior B (13-18 évesek)

1. Komjáti Tamás (MJKK)

fighting spirit: Lukács Marcell (Budapest Főnix Kendo és Iaido Klub)

Női egyéni

1. Bővíz Marina (MJKK)

Férfi egyéni

2. Váradi Ábel (MJKK) 

Csapat:

2. Budapest Főnix Kendo és Iaido Klub - Dallos András, Gamauf Gergő, Lukács Marcell, Banai Dániel, Szegőfi Ákos, Gasparin Szabolcs- .

Fodor Ágnes Ivonn

kendóka

A második zebegényi főnixes táborom látszólag ugyanolyannak ígérkezett, mint az első. Ugyanott, ugyanannyi ideig, ugyanúgy, többnyire ugyanazokkal az emberekkel, többnyire ugyanazokat a gyakorlatokat ismételve. Persze mindez szorozva hattal, mert hat napig voltunk együtt. A különbség mégis óriási volt.

Egy éve még melegítőben a sor végén gyakoroltam az alaplépéseket és a legegyszerűbb vágásokat, most már középen, páncélban a tavalyi alapokra épülő technikákat. Mivel mozgalmasabbak voltak az edzések, a hat napot nagyjából háromnak éreztem, és nem csak én voltam ezzel így. Azt mondják: az idő gyorsabban telik, ha van mit csinálnod.

Egyedül nem lehet kendózni, ez volt az első lecke, amit a kezdetekkor megtanultam. Gyakorolni persze lehet, csak közel sem lesz annyira hatékony, hiszen nem látjuk meg a hibáinkat, és egyedül soha nem fogjuk pontosan tudni, hogy éppen hol tartunk.

Hogy egy év alatt mennyit fejlődött a társaság, egy olyan ember igazán látja, aki mondjuk évente egyszer látja kendózni a klubtagokat. És a zebegényi táborban velük edz egy ilyen ember: ő Axel Diebold, 5. danos francia egyéni bajnok.

Nem mintha nem lett volna eleve két árgus szempár, aki figyelt minket! De volt:Az edzéseket megtervező, és a tábort vezető Gasparin Szabolcs (5. dan), aki nem mellesleg vendégmesterünkkel együtt tanult Japánban, a legendás tokiói Kokushikan Egyetemen, valamint a klubvezető, Bárány Tibor (7. dan) személyében.

A főnixes táborban minden évben volt néhány külföldi vendég, azonban idén tényleg nemzetközi edzőtáborrá váltunk. Vendégül láttunk svéd, litván , lengyel és persze francia kendóst is. Nagyon fontos volt látni, minden szinten, hogy mit is jelent a kendo más országokban.

Lehetetlen volt nem fejlődni. Nem véletlen, és megint nem csak szimpla udvariasság, vagy illedelmes lelkesítés volt az sem, amikor Axel a tábor végén úgy köszönt el a cirka negyvenfős csoporttól, hogy mindenki, akit 2013-ban és idén is tanított, érezhetően fejlődött, és tudja azt is, hogy akik először voltak itt idén, jobbak lesznek jövő augusztusig.

Tudta, hogy mit tettünk tavaly nyár óta – kendóztunk.

Horváth András

Fotó: Gubó Viktória 

guboviki.hu

Tóth Zoltánné