Több mint háromszázhatvan gyerek lehetett jedi-lovag május 3-án, szombaton a Nemzetközi Star Wars-nap „előestéjén”, a KÖKI-terminálon. A srácok különféle állomásokon játékos küldetéseket teljesítettek, hogy végül megküzdhessenek Darth Vaderrel.
Az egyik ilyen állomáson bepillantást nyerhettek a leghíresebb sci-fi franchise „harcmodorába” is – a Budapest Főnix Kendo Klub jóvoltából. Első ránézésre a kendo és a Csillagok Háborúja között mindössze annyi a hasonlóság, hogy mindkettőben karddal harcolnak. Külső szemlélő számára, akik nem kendóznak a jedik fegyvere színes, villogó és látványos, a shinai pedig „csak” egy kard, sőt néha még annak sem tekintik. Mi viszont tudjuk, hogy nagyon is kard, és a Star Wars-filmek és japán harcosok között komolyabb párhuzam is van.
Amellett, hogy a George Lucas által létrehozott univerzumban különböző kultúrák és vallások olvadtak össze, a kultuszfilmek szülőatyja és rendezője a jediket a szamurájokról mintázta. Azokról a harcosokról, akiknek a kendót köszönhetjük. Ez talán nem újdonság, mert sokan, sokszor és sok helyen párhuzamot vontak már közöttük. Ezért is kaptunk meghívást a Star Wars-napi esemény szervezőjétől, a Retrotoys játékbolttól.
A kendo (egyik) alapvető célja – ahogyan a szamurájoké is volt egykor – az önfejlesztés, az hogy időről időre jobbá váljunk, és nem csak a kardforgatásban. Hogy mindig tanuljunk valamit, és folyamatosan előrébb lépjünk. Minderről persze nem sokat tudhattak meg a gyerkőcök az alatt a fejenként nettó öt perc alatt, amely alatt megpróbáltuk nekik megtanítani Darth Vader legyőzésére (is) alkalmas do-vágást, de kaphattak egy rövid, egy vágásnyi játékos ízelítőt abból, milyen a kendo. Akik jó időben érkeztek, még egy komolyabb, rögtönzött bemutatót is láttak igazi vívással.
Mi, akik „tanítottunk” azt az érzést ismerhettük meg, amilyeneket mestereink tapasztaltak, amikor először edzést tartottak – például nekünk. Amikor a tanítvány figyel ugyan, de még nem tudja pontosan, mire is összpontosítson, annyi mindenre kell ügyelni. Ha jól fogja meg a kardot, akkor a lába áll szabálytalanul, ha a lábbal minden rendben, akkor törzs fordul el, és így tovább.
Mindig tanulunk valami újat. Én például azt tanultam meg, hogy a kendo tanításához is legalább akkora türelem (vagy talán nagyobb…) kell, mint a gyakorlásához, a srácok pedig, legalábbis ahogyan a nap végén a főszervezőtől hallottuk, a „vizsgán”, a Sötét Nagyúrral szemben is ügyesek voltak. Ők játszottak egy jót, és egy rövid időre jedik lettek, mi meg lényegében azt csináltuk, amit edzéseken: gyakoroltunk és segítettünk gyakorolni – csak ezúttal picit másképp.
Horváth András
Utolsó kommentek