Már sokat elmélkedtünk arról, miért is érdemes felnőtt korban, 30+, 40+-osként elkezdeni a kendót, de most őszíntén, csontig nyomva a stílfűrészt valljunk színt is. Mink férfiak, még most is azt hisszük, hogy Kusza Szemet idézzem, benne vagyunk abban a bizonyos 30%-ban, akiknek gyerekkorában ott volt a fenekén, az a bizonyos piros folt, és mi egséz biztosan a nyerőszériához tartozunk. Aztán eljön kendós pályafutásunk első versenye és megborul velünk a világ.

Pszichologizálásra hajlamos Olvasóink vélhetően az alábbi sorokban gyöngyszemeket fognak találni. A felnőtt férfiember igen hajlamos arra, hogy se felnőttként, se férfiként ne viselkedjen, ha valamit nagyon akar (az akarás tárgya alól kivételt jelent a nő, bár ez sem minden esetben igaz). Mi férfiak, tegyük a kezünket a szívünkre, és valljuk be, mit érezünk akkor, amikor a kiválasztott új autót csak egy hónap múlva tudja leszállítani a gyártó, vagy kiderül, hogy az interneten kiválasztott elektromos kütyü nincs a raktáron, és várni kell legalább két napot. Az maga a szívbaj! Telefonálás a haveroknak, folyamatos zaklatása a feleségnek, és legrosszabb esetben, még az anyját is felhívja a férfi, hogy ilyen elképesztő dolog történt vele, két napot kellett várni a legújabb házi mozi rendszerre.

Na most a kendós őrület és a verseny pontosan ugyanilyen. Eleve a kezdő kendós férfiember tárgyakat gyűjt. Van már kendós bábuja Japánból, van már kendós kulcstartója, kendós matrica a kocsin, de az hogy az edzésen a kéz és a láb együtt mozogjon, az még nincs, a fumikumiról és kiairól nem is beszélve.

Közel egy év padlón csúszkálás és levegőcsapkodás után kézzelfogható közelségbe kerül az első verseny.  Persze kihon (alapvető formagyakorlat páncélos kendós segítségével bemutatva), páncélról és vívásról még szó sincs. Mivel emberünk mondhatni a legidősebb a mezőnyben, ezért nyilván a leglazábbnak kell mutatkoznia, hiszen több diploma megszerzése, stresszhelyzet, válás, kirúgás és berúgás után mégiscsak az élet vihara őt viselte meg, ő élte túl ezeket. A kamasz, jó esetben egyetemista srácok erről mit sem tudhatnak. Aztán a férfiember azzal szembesül, hogy amikor szólítják, a tornacsarnokban hallja a nevét, pontosan ugyanúgy remeg és izgul, mint amikor először hívták ki a táblához felelni kisiskolásként, mint amikor először akarta megszólítani a zöld szemű, aranyszőke hajú Annát egy házibulin. És ekkor nem az történik, hogy a sok év tapasztalata kisegíti az emberünket, nem! Hanem rászakad, maga alá temeti, és az a kevéske kendós tudás is, amit összeszedett közel egy év alatt, nyomtalanul eltűnik, és két vereséggel a háta mögött levonul a pályáról.

Ezen a képen nem szerepel a többség, csak a győztesek. :D Név szerint: Laukó Zsófia, Kurkó Noémi, Varga Tamás, Korbély László, Gasparin Szabolcs, Lukács Marcell, Gamauf Gergő, Szegőfi  Ákos

És innentől kit érdekel a dolog? Sokan kaptak ki eddig is, és sokan kapnak ki ezután is. Azonban ekkor belép az az akarás és a beteljesületlenség. Mert a férfiemberünk akarta ezt a versenyt, legalább a poolból ki akart jutni, de hát nem sikerült, és belül összeomlott, mint a kártyavár, míg kívül persze ebből semmi sem látszik. Azonban van egy kis bökkenő ezzel a kudarccal: ezzel mégsem lehet felhívni a haverokat, hogy te, baszd meg, teljesen kivagyok, mert nem jutottam ki a poolból a kendóversenyen. Ez azért mégsem az a kategória, hogy csak egy hónap múlva jön meg az új Audi A6-os. A feleségnél persze bepróbálkozik az ember, aki könyörtelenül, valószínűleg élvezve is a helyzetet, leállítja őt, és az összes mondatot visszalövi rá, amit ő szokott mondani a gyerekeknek egy-egy verseny után.

Így a férfiember ténfereg az eredményhirdetésre várva, ha megkérdezik, na hogy sikerült, akkor mormog valamit, elnyom egy-egy poént, de belül piszkálja és nyomasztja a dolog. Leginkább az, hogy miért nem tud ezen az egészen túllépni, hiszen ez hobbi, egészségmegőrzés, nem egzisztencia, mit kell ezen rágódni ennyit? Ilyenkor sovány vigasz, hogy tudjuk, minden jól kezelt kudarc nagyobbat lendít az emberen, mint egy rosszul értelmezett siker, azonban emberünk szívesebben értelmezné rosszul a sikert, és lendítsen máson nagyot az a kudarc!

És végerdményben ettől szép a kendó. Ugyanis a harcedzett férfiból újra tiszta gyermeket varázsol, valaminek újra csak önmagáért van tétje, nem fűződik hozzá semmilyen érdek, különösen nem anyagi siker, és mégis komollyá, téthelyzetté tud válni felnőttkorban is ez a harcművészet, még akkor is, ha az eredmény biztosan nem érmekben lesz mérhető.