Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

kendo

blogavatar

A Budapest Főnix Kendo és Iaido Klub blogja.

Utolsó kommentek

Magyar kendós sikerek Belgrádban

A hétvégén, Belgrádban vettünk részt az idei Nemzetközi Belgrád Kupán, ahol közel tizenhét nemzet gyült össze. Mi, magyarok olyan eredményeket értünk el, amelyek minden várakozást felülmúltak, és elgondokoztam, vajon mi kell ahhoz, hogy ez lehetségessé váljon.

Nemzetközi Belgrád Kupa

Ha egyszerűen akarnám megközelíteni a kérdést: sok-sok-sok munka. Kitartás. De, vajon elég ez? Azt látom, hogy ez mindössze csak egy eleme a bonyolult szimbiózisnak. Kell a kendóka, akinek van kitartása, aki nem adja fel félúton. Kell az, aki irányítja a kendóka felkészülését, vezeti az úton. Kellenek az edzőtársak és kell egy klub, ami biztosítja azt a keretet, amelyben ez az egész műhelymunka zajlik – nap-nap után, hétről-hétre, hónapról-hónapra, évről-évre, hogy aztán elmenjünk egy nemzetközi versenyre, magyarok, és megmutassuk, hogy amit csinálunk, az igen is megállja a helyét Európában.

Nemzetközi Belgrád Kupa

Ékes bizonyítéka ennek a belgrádi eredmény. Tiszteletet érdemel az az edzői munka, az a hozzáállás a kendókák részéről, aminek a nyomán mindez megvalósulhatott. A kulcsszavak, amik megfogalmazódtak bennem, amelyekről úgy gondolom, hogy lehetővé tették és teszik az eredményességünket, miközben a pálya széléről néztem a csodát: Tervezés, következetesség, módszeresség, szakmai felkészültség, nyitottság az új befogadására. Úgy gondolom, hogy ha e mentén haladva kezdődik a felkészítése egy kendókának már a kezdetektől, úgy válik lehetségessé mindaz, ami Belgrádban történt. 

Köszönet érte, hogy ott lehettem és együtt örülhettem veletek a sikereiteknek!

Junior A (10-12 évesek)

2. Küttel Márton (MJKK)

Junior B (13-18 évesek)

1. Komjáti Tamás (MJKK)

fighting spirit: Lukács Marcell (Budapest Főnix Kendo és Iaido Klub)

Női egyéni

1. Bővíz Marina (MJKK)

Férfi egyéni

2. Váradi Ábel (MJKK) 

Csapat:

2. Budapest Főnix Kendo és Iaido Klub - Dallos András, Gamauf Gergő, Lukács Marcell, Banai Dániel, Szegőfi Ákos, Gasparin Szabolcs- .

Fodor Ágnes Ivonn

kendóka

Tovább

Miért szeretjük a Tisza Kupát?

Tavaly már írtam egy cikket a Tisza Kupáról itt a blogon, illetve a verseny baráti hangulatáról, így azt hiszem, ezt nem kell külön bemutatnom (emlékeztetőül: tavaly a Főnix „A” csapatunk Gasparin Szabolcs, Korbély László, Lukács Marcell összeállításban második helyet ért el, Horváth Orsolya Fighting Spirit díjat kapott). Vegyes csapatok, vicces csapatnevek, sőt, idén már elterjedtté vált az a szokás is, hogy a csapatok külön zekkent (az a vászon zsák, amir a csapatok nevét hímzik fel)) csináltatnak maguknak az eseményre, rajta egyszeri csapatnevüket (és álnevüket) feltüntetve.

A verseny felépítése hangulatához hasonlóan egyedi. A Tisza Kupa ugyanis két poolkört mennek a csapatok, ami azt jelenti, hogy az első poolból kikerült két legjobb csapatot ismét beosztják négyfős poolokba az első kör után megmaradt csapatokkal, és csak onnan kijutva kezdődik az egyenes kiesés. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a két, döntőbe kerülő csapat összesen kilenc meccset kell hogy vívjon a versenyen.

A tavalyi eredményt „feljavítva” a Főnix „A” csapattal (Gasparin Szabolcs, Szegőfi Ákos, Lukács Marcell) első helyezést értünk el. Az elődöntőt a Serbia 1.-el, a döntőt az idei verseny nagy meglepetést okozó cspatával, a montenegrói Buducnost Kendo Klub tapasztaltabb, egykori válogatott versenyzőivel vívtuk. Mind az elődöntő, mind a döntő kemény vívásokat tartogatott. A döntőbe jutásért Gasparin Szabolcsnak vissza is kellett mennie egy ippon-shobu mérkőzésre (az első érvényes vágásig tart a mérkőzés) a szerb csapatkapitánnyal. A másik négy csapatunk szintén erős vívásokat mutatott, bár a válogatott tagokat felvonultató mezőnyben egyáltalán nem volt könnyű dolguk.

A recept tehát idén sem változott és úgy tűnik, hogy kiválóan működik, mert a katasztrófahelyzet, havazás, hóviharral-fenyegetés és egyéb, akadályozó körülmények ellenére, mintegy huszonhárom csapat képviseltette magát a szegedi kendo versenyen. A nagy visszajárók most is jelen voltak, a szerb válogatott csapat például hagyományosan a verseny látogatói között van már több éve, de persze jöttek a miskolciak és a budapesti klubok is.

A Budapest Főnix Kendo Klub számára ez már a harmadik év zsinórban, amikor a felnövekvő új generáció lelkes tagjaiból több csapatot kiállítva tudunk elindulni a versenyen. A nagy létszámú, több éven keresztül tartó konstans jelenlét nagyon szépen mutatja a klubban folyó munka eredményességét.

A klub tehát négy, egyenként háromfős csapatot tudott idén kiállítani a versenyre, a „C” csapatba került még a Kihin Kendo Klub versenyzője, Lombeczki Viktor, illetve volt még egy ötödik, vegyes csapatunk is Aranyossy Árpád, Kovács Péter, és a Bushido Kendo Klubos Szabó Emese részvételével (az összehasonlításokra éhezők kedvéért: tavaly összesen kilencen léptek pályára tőlünk, ez idén tizenhárom versenyzőre növekedett).

Mindezen adatok és a kiállított versenyzők számnövekedésének száraz leírásai azonban mit sem érnének, ha nem raknánk embereket és gondolatokat mögéjük. El tudom képzelni, hogy a szerb válogatott számára, akiknek fiatal, egyre bővülő csapatuk van, ez a verseny az EB-re való felkészülési periódus egyik fontos állomása, ahol a sok vívás alatt nem csak a fizikumot, vagy a technikát lehet éles helyzetben megfigyelni, hanem a kialakuló csapat összhangját is.

A montenegróiak valószínűleg újítani szerettek volna valamit versenyrejárási szokásaikon, ezért úgy döntöttek, kipróbálnak valami újat. A fiatalabb Főnixes versenyzők számára ez egy jó lehetőség arra, ha nem is túl messze, de mégis kimozduljanak otthonról, egy kis tapasztalatgyűjtés erejéig.

Számomra is az EB-re készülés miatt volt fontos, néhány hibát szeretnék még kijavítani áprilisig, erre ez a verseny kiváló lehetőséget nyújtott. Jó alkalom mindenkinek, hogy más város, vagy akár más országbeli barátaival együtt vívjon, vagy esetleg csapatot alakítson ki. Jó alkalom arra is, hogy összegyűljenek a magyar kendósok Szegeden, és kicsit kötetlenebbül (de azért komolyan) versenyezzenek, aztán (már nem annyira komolyan) mulassanak együtt.

Ezek azonban ugyancsak technikai, racionális megfontolások. A valóság azonban ennél egy picit több, és pont ez a pici az, ami minden évben megadja a lökést, hogy korán reggel, egy kis kendós-tetris keretein belül benyomorgassuk a cuccot a kocsiba és felvágtassunk az M5-ösre – ha van hóvihar, ha nincs. Ugyanis az a helyzet, hogy szeretünk Szegedre menni a Tisza Kupára. Szeretünk ott versenyezni és szeretjük magát a versenyt is. Mind mi, mind a miskolciak, mind a külföldi kendósok.

Valamiért jó dolog Tisza Kupával indítani az évet, és  jövőre is, most már hagyományainkhoz híven visszatérünk, persze az új tagokkal, akik egy jövőbeli hatodik vagy hetedik főnixes csapatot tudnak majd gazdagítani.  

Szegőfi Ákos

A 2014-es Tisza Kupán részt vevő csapataink:

Főnix „A”: Gasparin Szabolcs, Szegőfi Ákos, Lukács Marcell (1. hely)

Főnix „B”: Tallós Zsófia, Laukó Zsófia, Kapus Benjamin

Főnix „C”: Várvizi Attila, Fodor Ágnes, Lombeczki Viktor (Kihin Kendo Klub, Eger)

Főnix „D”: Csendes Sándor, Végh Tamás, Bán Tamás

Hosszúlépés: Aranyossy Árpád, Kovács Péter, Szabó Emese (Bushido Kendo Klub)

Tovább

Magyar testvérharc Spanyolországban

A spanyolországi Gandiában rendeztek nagy nemzetközi versenyt, melyen 10 országból 140 induló vett részt. Háromfős csapat- és egyéni versenyt is rendeztek.

A magyar A csapatba Babos Gábor (SZJKK), Váradi Ábel (MJKK), Dubi Sándor (SZJKK), a B csapatba Szegőfi Ákos (Budapest Főnix), Tóth Balázs (Szeged Kendo), Dubi Attila (SZJKK) került.

A finálét éppen a két magyar gárda vívta, amit a „fiatalok", vagyis a B csapat nyert meg.

Tóth Balázs, Dubi Attila, Szegőfi Ákos

Az egyéni küzdelmek során Dubi Attila első, testvére, Sándor harmadik lett. Attila nagyon erőteljes és koncentrált vívással tudott nyerni, a döntőben egy korábbi spanyol válogatottat, az elődöntőben egy volt francia válogatottat vert meg. Mindketten voltak már Európa-bajnokok.

A versenyt egy kétnapos edzőtábor előzte meg, amit Eiga Naoki 8 danos mester vezetett, s aki világ- és japán bajnok is volt.

Álló sor: Szegőfi Ákos, Babos Gábor, Tóth Balázs, Váradi Ábel, seizaban: Dubi Attila, Eiga Naoki, Dubi Sándor

„Ez is volt az egyik fő ok, amiért kimentünk erre az eseményre. A másik, hogy gyakoroljunk a meglehetősen furcsa spanyol stílus ellen. A csapat jól végrehajtotta a feladatokat és elértük a kitűzött célunkat. Jól zártuk az évet, most a jól megérdemelt karácsonyi pihenő következik, ránk fér a pihenés. Januártól ismét az edzéseké a főszerep" – foglalta össze röviden az élményeit Dubi Sándor.

Tóth Balázs, Dubi Attila, Szegőfi Ákos

Forrás: kisalfold.hu

Tovább

Belgrádban vívtak a magyarok

Ha létezik, katasztrófaturista, márpedig létezik, akkor én azt hiszem, megalkothatom a kendoturista fogalmat. A kendoturista jellemzője, hogy a világ különböző kendoversenyein bukkan fel, a versenyeken el nem indul – ez nagyon fontos kitétel! -, mégis szinte az összes backstage információt ismeri és csumizik minden kendóssal. 

Kendoturistaként legutóbb Belgrádban jártam, a 10. Nemzetközi Belgrád Kendo Kupán. Tavaly Szegőfi Ákos itt 3. helyezést ért el, és a versenyről írt tapasztalatai alapvetően idén is megállták a helyüket, a színvonal nem romlott, sőt sokkal erősebb mezőny jött össze. Idén Ákos ugyan nem indult, azonban a Budapest Főnixből így is 14-en utaztunk, amely már önmagában is szép teljesítmény.

A szerb fővárosba 12 országból érkeztek versenyzők, Dusan Nikolić, a Makoto Kendo Klub vezetője, illetve a verseny főszervezője elmondta, több mint 200 nevezést regisztráltak.

Ami, nekem, kendoturistának azonnal feltűnt, hogy nagyon sok jodanos (aki a shinait alapállásban nem hagyományosan, hanem a feje fölé emelve tartja) kendossal lehetett találkozni. A „Beograd A” csapatban például kettő is összejött.

Egy jodanossal vívni mindig sokkal nehezebb, hiszen Európában különösen kevés van belőlük, így edzéseken alig vagy sohasem készülnek a kendosok erre a stílusra. Azonban, ha valaki alaposabban szeretne ismerkedni a jodannal, Szerbiában nem lesz nehéz olyan klubot találni, ahol gyakorolhat.

Jodanosokból nem volt hiány

Jöttünk, láttunk, tanultunk

Természtesen nincs olyan kendós, aki ne úgy menne fel, hogy győzni szeretne. Mi alapvetően fiatal csapattal érkeztünk. A női egyéniben a legjobb nyolc közé jutott Fodor Ágnes, de a Fighting Spirit díjat Tallós Zsófia kapta, aki egyben a magyar válogatott tagja is. Zsófi a saját ágán összekerült Ana Momćilović-csal, a szerb válogatott tagjával, és 2-1-re nagyon szép küzdelemben búcsúzott a versenytől. Nem mellékes, hogy Ana nyerte a női egyéni versenyt.

Tallós Zsófia

A férfiak mezőnyében legtovább Tóth Balázsnak, a Szegedi Kendo Egyesület versenyzőjének szurkoltunk, aki végül ezüstérmes lett.

Tóth Balázs

A másnapi csapatverseny több meglepetést tartogatott. Laukó Zsófi sajnos megbetegedett, helyére Aranyossy Árpád állt be, így én maradtam egydül kendoturista. 

A Főnix A csapata (Korbély László, Lukács Marcell, Kuffler Márton, Banai Dániel, Gamauf Gergő) hatalamas küzdelemmel kijutott a pool-ból. A kijutást jelentő győztes vívást Banai Dániel hozta, aki két gyönyörű mennel lépett túl ellenfelén. Az egyenes ágon a fiúk azonnal a Beograd A csapattal találkoztak. Ebben a csapatban szerepelt a tegnapi nap férfi és női egyéni győztese, illetve a szerb reménység, Bobic.

Korbély László, Gamauf Gergő, Lukács Marcell, Banai Dániel, Kuffler Márton

A "Főnix A" a papírformának megfelelően ugyan nem jutott tovább, de olyan küzdelmet mutattak, amely mind a szerbeket, mind pedig minket, főnixeseket is meglepett. A verseny legfiatalabbja, Gamauf Gergő, olyan vívást és harci kedvet mutatott, amelyet tőle még sohasem láttunk. De nem mi lepődtünk meg igazán, hanem Bobic, akinek két olyan kotét vágott Gergő, hogy arra mindenki felszisszent.

A csapatversenyt végül az olasz csapat nyerte meg, amelyben Fabrizio Mandia mellett Christian Filippi vívott, illetve a fiatalabb generációból Ricaldone, Butti és Garcia.

Retro város

Természtesen a kendoturistáskodás fontos eleme a városnézés, de csak mértékkel! Az igazi kendoturista ugyanis nem közlekedik nappal, vagy ha mégis, csak a szállás és a verseny helyszíne között. Ha mindent jól csinált, akkor a teljes verseny után úgy érzi magát, mint egy vámpír, aki folyamatosan óvja magát a napfénytől. Hát ezt az érzést abszolváltuk.

Mindettől függetlenül azért sikerült Belgrádról benyomásokat szereznünk. Ha valaki tényleg kíváncsi arra, hogyan nézett ki Magyarország kb. 1985-ben, akkor ezt a várost semmiképpen se hagyja ki. Az erős kontraszt az emberek és az épületek között feszül. A jól és divatosan öltözött belgrádiak olybá tűnnek, mintha belehelyezték volna őket egy rosszul berendezett háttérbe. Modern buszok és villamosok keverednek olyan régi járművekkel, amelyekről elsőre nem is lehet megmondani, hol van az elejük. És ami még nagyon szembetűnő, hogy cipőboltokból és gyógyszertárakból nagyon erős a felhozatal. Egy utcában legalább kettő van mindegyikből, ki tudja, miért?

Jegy nem kell

Mi a Makoto dojojában szálltunk meg. Ez jelentette az egyetlen nehézséget, mert a verseny helyszíne és a szállás nagyon messze esnek egymástól - busszal 20 percet kellett utazni. Mi naivan többször megpróbáltunk jegyet venni, de az első nap azt mondta a kísérőnk, tök fölösleges, nem kell, senki sem ellenőrzi. Azért mi csak nem nyugodtunk, és szépen bevásároltunk jegyekből. A buszokon azonban – a roncsokon is - digitális jegyellenőrző rendszer működik, amihez mi tök hülyék voltunk. Éppen ezért megkértünk valakit, segítsen már. Először nagyon kedvesen mosolyogtak ránk, majd azt mondták, nem segítenek, mert tényleg tök fölösleges, ellenőr nincs, kár elpazarolni a jegyeket.

Mindent egybevetve Belgrádból hoztunk egy figthing spirit díjat, nagyon jó versenyemléket és 11 db felhasználatlan buszjegyet. Ha utóbbi kell valakinek, szóljon nyugodtan.

Bárány Tibor, Korbély László, Lukács Marcell, Gamauf Gergő, Banai Dánie, Kuffler Márton, Csendes Sándor, Aranyossy Árpád, Tallós Zsófia, Kurkó Noémi, Fodor Ágnes

További képeket a facebook oldalunkon, illetve itt az egyénit, itt pedig a csapatot találjátok.

Tovább

Kendo Európa Bajnokság 2. nap - még egy bronzérem

A tegnapi napon a férfi csapatok mérték össze tudásukat. A magyar válogatott a 3. helyen végzett.

A csapat tagjai:

Dubi Sándor, Váradi Ábel, Tóth Balázs, Dubi Attila, Szegőfi Ákos.

Ma az egyéni kategóriában csapnak össze Európa legjobb női és férfi kendósai.

Dubi Sándor, Váradi Ábel, Tóth Balázs, Dubi Attila, Szegőfi Ákos

További képeket az EB-ről itt találtok.

További összefoglalókat a Magyar Kendo, Iaido és Jodo Szövetség honlapján találtok, illetve az Európa Bajnokság hivatalos oldalán.

Tovább
«
12